Levél az Erdélyi Magyar Néppárt II. Országos Küldöttgyűléséhez

Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves barátaim!

A Székely Nemzeti Tanács és a magam nevében köszöntöm az Erdélyi Magyar Néppárt második Országos Küldöttgyűlését. Erre a fontos tanácskozásra - amint nyilván azt Önök is tudják, - lehet, hogy sorsdöntő, de mindenképpen kritikus időszakban kerül sor. Románia kormányának az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait is sértő régiósítási terve a székelység létezésének maradék intézményi-területi kereteit fenyegeti. Ebben a helyzetben minden erdélyi magyar politikai erőnek együttműködési készségről kell tanúságot tennie, és zárnunk kell sorainkat az ellenséges kormányzati szándékkal szemben. Egyre több küzdeni tudó és küzdeni akaró emberre lesz szükségünk, akik vállalják, hogy gátakat emelnek, ha kell, az idők sodrában, de ha kell békülékeny, okos szóval szerelik le az ellenséges indulatokat. A legfontosabb azonban, hogy az együttműködés magyarok és magyarok között, székelyek és székelyek között ne váljon áldozatává a közelgő választási évben sem a belső vitáknak.

 A Székely Nemzeti Tanács ismételten Románia parlamentje elé kívánja terjeszteni Székelyföld autonómia-statútumát. Szükséges, hogy annak bármilyen változtatása az érintettek akaratára épüljön, s maguk a székelyek mondják meg minden részletében, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak. Szeretnénk, ha lenne olyan magyar képviselő, aki vállalja, hogy azt ismételten a román törvényhozás elé terjeszti, vállalja, hogy kiáll mellette a nyilvánosság előtt. Ha ez nem történik meg, akkor az állampolgári törvénykezdeményezés eszközével kell élnünk. Ebben a munkában is számítunk az Erdélyi Magyar Néppártra, hiszen a vonatkozó törvény feltételeit teljesíteni nem könnyű feladat.

Nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel várjuk a európai polgári kezdeményezésük előzetes ellenőrzésének eredményét. Úgy gondoljuk, hogy kezdeményezéseink kiegészítik egymást, és függetlenül attól, hogy mit hoz a jövő, lesz közös feladatunk a közösségi jog fejlesztésében, egy, a mainál demokratikusabb Európa megteremtésében.

A Székely Nemzeti Tanács örömmel bocsátja nemzetközi kapcsolatait, munkájának minden eredményét a székely önkormányzatok, de összes erdélyi magyar partnere rendelkezésére, hiszen a munkánk eredményességének egyik legjobb visszaigazolása, ha az minden erdélyi magyar érdekét, tágabb értelemben a romániai demokrácia egészét szolgálja.

Kívánok eredményes munkát Önöknek, bölcs döntéseket, hogy munkájuk mindannyiunk javát szolgálja.

  

                                                                                              Izsák Balázs

Budapest 2013. április 19.

Árnyékok árnyai közöttünk XIV.

17. Az Izsák József ügy

Izsák József 1961-ben - Marx József felvétele

Több mint egy év telt el azóta, hogy a nyolcadik bejegyzésben beszámoltam arról, hogy Bukarestben belepillanthattam a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács székhelyén Édesapám iratcsomójába. A közelmúltban átvehettem az igényelt fénymásolatokat is. Igaz, hogy egy-egy nevet lefestettek, de a lényeget módom van elmélyültebben tanulmányozni itthon. Ez nem kevés. Megtehetem, amire jó esztendeje készülök már, amikor ezt írtam: emlékeimmel segíteni fogom a jövendő történészeinek munkáját, ez lehet a dolgom.

A nyolc iratcsomóból az első öt a megfigyelés különböző intenzitású hullámairól szól, az utolsó három lehallgatási jegyzőkönyveket, levelek fordításait, másolatait tartalmazza.

Az első (a CNSAS bélyegzője szerint 419 oldal) az 1961. szeptember 25.-én elrendelt megfigyelés időszakát fogja át 1966. november 14.-ig. Itt elsősorban az állambiztonsági szervek apámra vonatkozó belső levelezése olvasható. A második kötetben (263 oldal) ugyanezen időszak ügynöki jelentései lelhetők fel és az operatív megfigyelés jegyzőkönyvei.

A harmadik kötet az 1975-től 1983-ig terjedő időszakot fogja át hetvenegy oldalon, a negyedik pedig huszonkét oldalon az 1983-tól 1989 májusáig terjedő időszakot.

Az ötödik iratcsomó (14 oldal) 1987-88 évekre vonatkozó iratokat tartalmaz.

Hatodik kötet: (63 oldal): lehallgatási jegyzőkönyvek 1976-1978

Hetedik kötet: (345 oldal): lehallgatási jegyzőkönyvek 1962- 1966

Nyolcadik kötet (251 oldal): lehallgatási jegyzőkönyvek 1974 – 1976.

            Ez összesen 1448 oldal. Valójában sokkal több, mivel a számozás során a lapokat és nem az oldalakat számozták, és elég gyakran írtak a lapnak mindkét oldalára.   

*

Apám elbúcsúzott tőlünk, és átadta nekem Asztalos Istvánról írt, kiadás előtt álló könyve kéziratának egy példányát. Arra kért: őrizzem meg, és adjam majd át a fiamnak. Az én tizenhárom éves fülemnek ez roppant ijesztően hangzott. Évek óta dolgozott az Asztalos Istvánról szóló monográfiáján, és én úgy tudtam, könyv lesz belőle, amelyet rövidesen a könyvesboltok kirakatában is láthatok. Miért kellene nekem őriznem? Átadnom a fiamnak?

Távozása után Édesanyám bekapcsolta a rádiót, és maga mellé ültetett minket. Elmondta, a lakást lehallgatják, azért beszélgetünk hangos zeneszó mellett. Majd arról beszélt, hogy Édesapánk ellen eljárást folytat a román politikai rendőrség, a Securitate. Államellenességgel vádolják, nacionalizmussal, és kilátásba helyezték a letartóztatását is. Most Bukarestbe ment, hogy kihallgatást kérjen a párt Központi Bizottságánál. Sok mindent elmesélt, s fény derült az elmúlt hónapok fojtott suttogásainak titkára. Én azt kérdeztem, haza fog jönni még? Nem fogják éppen Bukarestben letartóztatni? 

- Édesapátok párttag. Ahhoz, hogy letartóztassák, előbb ki kell zárniuk a pártból. Amíg ez nem történik meg, addig nincsen ilyen veszély.    

Arra a kérdésre, hogy mi váltotta ki a Securitate kiemelt figyelmét, azt mondta:

- Tudjátok, hogy Édesapátok a magyar nyelv és irodalom katedra tanszékvezető tanára. Az ellene folyó hadjárat valószínű a magyar tanszék ellen irányul, és végső soron a cél: megszüntetni a magyar nyelv és irodalom tanárok képzését Marosvásárhelyen.

A továbbiakban felkészített arra, hogy minket is kikérdezhetnek. Vigyázzunk a provokátorokra. Elmondta, hogy milyen kérdésekkel találkozhatunk, és mit kell felelnünk. Közel ötven évvel a történtek után a kezemben tartom azt az összefoglaló feljegyzést, amelyet a marosvásárhelyi Securitate négyévi megfigyelés (1961-1965) összegzéseként készített, és amely összefoglalja az Édesapám ellen megfogalmazott vádakat, és a végén kilátásba helyezi a letartóztatását és bíróság elé állítását. Az iratot teljes egészében mellékelem, úgy az eredetit, mint annak általam végzett magyar fordítását. Annyit teszek hozzá, hogy az a határozat, amely a bűnügyi eljárás elutasításáról dönt, és amely a letartóztatás rémképét elhárítja, 1966. október 18.-án keltezett. Egy esztendeig tartott az a lidércnyomás, amely kitörölhetetlenül belevésődött gyermeki emlékezetembe, de amelynek tényleges kiváltó okát jóval később értettem meg.

Amikor az előzetes bűnügyi vizsgálatot lezárták, akkor Édesapámat egy pártszankcióval büntették, és leváltották a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékének éléről. Új vezetőt nem neveztek ki helyette, hanem összevonták a magyar katedrát a románnal, amely filológia katedra néven működött tovább, román vezetés alatt. 1980-ban magát a Főiskolát is megszüntették, és Édesapám munkanélküli volt abban a Romániában, ahol hivatalosan nem volt munkanélküliség. Nyárád-Szentlászlón gazdálkodott, és írta a könyvét Illyés Gyuláról.     

18. A csatolt, román nyelvű feljegyzés magyar fordításban:

Feljegyzés

1965.október 26.

A Belügyminisztérium Maros Magyar Autonóm Tartományi Igazgatóságának szervei megfigyelték és dokumentálták az ellenséges és nacionalista tevékenységét nevezett Izsák Józsefnek, aki 1921. augusztus 1.-én született Sepsiszentgyörgyön, Brassó tartományban, József és Anna fia, magyar nemzetiségű román állampolgár, tanulmányait a bölcsészeti karon folytatta, foglalkozása: egyetemi előadó tanár a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán, a magyar nyelv és irodalom katedra tanszékvezető tanára, RKP tag, a múltban tagja volt a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek, büntetlen előéletű, nős, két gyermek apja, állandó lakcíme: Marosvásárhely, Lupeni utca 1 szám.

Fentnevezett terhére megállapítást nyert, hogy fentnevezett 1940-1944 időszakban tagja volt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetőségének, és részt vett a nacionalista-soviniszta diákmozgalmakban.

A magyarországi ellenforradalom időszakában a szóban forgó személy az események hatása alatt revizionista nézeteket fogalmazott meg, még az „Utunk” irodalmi folyóirat hasábjain is, és csatlakozott a „szabad” irodalom áramlatához, támadva a pártos irodalmat a sematizmus elleni küzdelem álcája alatt.

Az 1959-1962 évek időszakában, amikor a marosvásárhelyi tankönyvkiadónál dolgozott főszerkesztőként, több alkalommal volt magyar nacionalista megnyilvánulása, azt állítva, hogy a tankönyvekben a magyar íróknak szánt terjedelem, illetve a román szerzők befoglalása a romániai magyar irodalom elsorvasztását célozza. A továbbiakban kifejtette, hogy a tankönyvekben a magyar íróknak szánt terjedelem korlátozása a magyar tannyelvű iskolák kiadójának fokozatos felszámolásához fog vezetni.

A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán a magyar nyelv és irodalom tanszék tanárai előtt többször megrágalmazta pártunknak és hazánk kormányának nemzetiségi politikáját, azt állítva, hogy az együttélő magyar nemzetiség nem élvez egyenlő jogokat a románnal. Továbbá azt állította, hogy a magyar tagozat a Pedagógia Főiskolán elsorvadóban van, amely a felszámolásához fog vezetni, és fokozatosan rá fognak térni a magyar tannyelvű iskolák felszámolására.

Több alkalommal kijelentette, hogy azokat a diákokat, akik az intézet magyar tagozatán végeztek, olyan iskolákba helyezték, ahol román nyelvet és irodalmat tanítanak, a magyarral pedig olyanok foglalkoznak, akik nem rendelkeznek a szükséges szakmai felkészültséggel, mivel ennek a tantárgynak senki nem tulajdonít jelentőséget, és ezért nincsen távlata a magyar tannyelvű iskoláknak.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban még kijelentette, hogy egyes esetekben a magyar nyelvet és irodalmat román nemzetiségű tanárok tanítják, és ez szándékos, mivel nem érdek a kívánt hatásfok elérése, ezért a tanulók nem tudják a tantárgyat elsajátítani, amely hasonlóan a magyar nyelv és irodalomoktatás felszámolásához fog vezetni.

Többször uszította a beosztása alá tartozó tanárokat, hogy lépjenek levelezés útján kapcsolatba a Pedagógiai Főiskolát végzett magyar nemzetiségű tanárokkal, és biztassák őket, hogy harcoljanak azért, hogy kapjanak magyar katedrát azokban az iskolákban, ahová kihelyezték őket.

1963-től a mai napig több alkalommal is kifejezte elégedetlenségét, hogy egyes külföldi folyóiratok, amelyre az intézet előfizetett, nem érkeznek meg időben, vagy nem érkeznek meg egyáltalán. Ezzel a helyzettel kapcsolatban számos nacionalista megnyilvánulása volt, azt állítva, hogy ez egy, az állami hatóságok által szándékosan teremtett helyzet, hogy elszigeteljék a hazánkban élő magyar tudósokat a magyarországi dokumentációs forrásoktól. Azt is kijelentette, hogy ez megnehezíti annak a tantestületnek a szakmai tevékenységét, amely a magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozik és ez a romániai magyarság kulturális színvonalának csökkenéséhez fog vezetni.                                       

IZSÁK JÓZSEF több alkalommal is arra ösztönözte a beosztása alá tartozó tanárokat, hogy legyenek nagyon igényesek a magyar nyelv és irodalomszakra beiratkozott román diákokkal, azt állítva, hogy ezeket, miután végeznek, magyar iskolákba helyezik, és mivel nem tudnak jól magyarul, román nyelven fognak tanítani. Hasonlóan kijelentette, hogy a román nyelv és irodalom tanárai zaklatják a magyar nemzetiségű diákokat.

Az 1964-1965 évek során nevezett IZSÁK JÓZSEF több alkalommal kijelentette a meghallgatott tanúk jelenlétében, hogy hazánkban az együttélő magyar nemzetiség elrománosítása folyik. Azt állította, hogy a magyar tannyelvű iskolákban tanuló magyar diákoknak nincsen jövőjük, csak azoknak van, akik román tagozatra iratkoztak. Hogy ez egy szándékos intézkedés, amelynek célja a magyar diákok elrománosítása, és a magyar tannyelvű iskolák felszámolása.

Hasonló módon riasztó és tendenciózus híreszteléseket terjesztett, hogy Erdély területén folytatódna a bukaresti, olténiai vagy más helyekről származó románok betelepítése, és ezt azért teszik, hogy Magyarországnak ne lehessen többet területi követelése Erdélyre vonatkozóan.

1964 nyarán a magyar nyelv és irodalom katedra egyes tudományos dolgozatainak az elemzésekor IZSÁK JÓZSEF többek között kijelentette, hogy az Avas népessége voltaképpen elrománosított magyar, és ma ezért tekintik őket románnak.

Hasonlóan 1964-ben, amikor hazánk különböző nemzetiségű polgárainak a kivándorlásáról volt szó, a szóban forgó személy azt állította, hogy csak a magyarok védtelenek, ezért tekintik másodrendű állampolgároknak, amiért el lehet románosítani őket.

1965-ban, az RKP Központi Bizottságának új főtitkára megválasztásakor kijelentette, hogy azért választották meg, mert a román értelmiség körében nagy népszerűségnek örvend, mivel nacionalista politikát folytat a románok javára és az együttélő nemzetiségek rovására.

1965 nyarán IZSÁK JÓZSEF kiutazási engedélyt kért az illetékes hatóságoktól a Magyar Népköztársaságba. Miután tudomást szerzett arról, hogy a kiutazását nem hagyták jóvá, többek előtt kijelentette, hogy a hazánkban az együttélő magyar nemzetiséghez tartozó emberek egy bizonyos kategóriája, mint tanárok, írók nem kapnak kiutazási engedélyt a Magyar Népköztársaságba, hogy ne tudjanak mesélni a romániai magyar népesség helyzetéről, arról hogy egy elrománosító eljárásnak vannak alávetve.

Több alkalommal kijelentette, hogy az együttélő magyar nemzetiség művelődése elmaradott amiatt, hogy elszigetelt a magyarországi dokumentációs forrásoktól, dicsőítve közben a magyarországi liberalizmust.

A fenti cselekmények elkövetését 15 tanú vallomása igazolja.

Nacionalista, ellenséges tevékenységéért, amelyet IZSÁK JÓZSEF tanárként és irodalomkritikusként kifejtett, javasoljuk a letartóztatását, kivizsgálását és bíróság elé állítását.

…oOo…