Orbán Balázs, miután
elbeszélte a székely vértanúk küzdelmét, elárultatásuk és mártírhaláluk
történetét, levonja a következtetést a történész, lényegében az értékelő utókor
számára. Az emlékezéssel „egyrészt a nemzet homlokára illesztjük a hősiesség
méltán kiérdemelt cserkoszorúját, másrészt az ellenre sütjük rá a gyávaság
bélyegét. Ez a történész kötelessége, s mi csak kötelességünket teljesítjük,
midőn jutalmazzuk az érdemet s büntetjük a gyávaságot és aljasságot.”
Ez utóbbit mi az emlékező
utókorra bízzuk, ám az érdem jutalmazásaként a Székely Nemzeti Tanács évről
évre átadja a Gábor Áron díjat azoknak, akik a legtöbbet tették Székelyföld
autonómiájának megvalósításáért.
A 2011-es év kitüntetettje
az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar delegációja. Megtisztelő
feladat a nyilvánosság előtt megindokolni a döntést, megértetni – Orbán Balázs
szavaival szólva - „mi
csak kötelességünket teljesítjük, midőn jutalmazzuk az érdemet.”
Kövér Lászlónak,
az országgyűlés elnökének védnöksége alatt, 2010. szeptember 15.-én az
Országházban tanácskozott a Székely Nemzeti Tanács küldöttsége a magyar
delegációval. Minden párt képviselője jelen volt, és vállalta, hogy támogatja,
és az Európa Tanácsban képviseli Székelyföld autonómiatörekvését. Ezt a
delegáció elnöke, Braun Márton országgyűlési képviselő megerősítette a nyilvánosság
előtt, a tanácskozás végén tartott sajtótájékoztatón.
Ezt követően a Közgyűlés
minden ülésszakán sikerült Székelyföldre terelni a közfigyelmet. Amióta Románia
tagja az Európa Tanácsnak nem hangzott el a strasbourgi nagy ülésteremben
annyiszor az a szó, hogy Székelyföld, mint az elmúlt egy év alatt.
2011 januárjában a román
államelnök a vendége az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, és Gaudi-Nagy Tamás felszólal a székelyföldi autonómia érdekében, feltéve a kérdést a román
államfőnek: kész-e
tárgyalni a Székely Nemzeti Tanács képviselőivel, miután
Székelyföld hatszázezres magyar lakosságának kilencven százaléka
kinyilvánította igényét az autonómiára?
2011. június 18: Kalmár
Ferenc Strasbourgban Románia közigazgatási átszervezésének a terveit bírálta.
Emlékeztetett arra, hogy amikor Románia 1993-ban csatlakozott az Európa
Tanácshoz, kötelezte magát egyebek közt arra is, hogy kisebbségvédelmi politikáját
az Európa Tanács ajánlásaira és határozataira alapozza. Ezeknek megfelelően egy
nemzeti kisebbség által jelentős számban lakott régió demográfiai összetételét tilos
annak hátrányára megváltoztatni. Márpedig a tervezett átalakítás erőszakkal
változtatná meg a nemzetiségi arányokat, amely Románia kötelezettségvállalásának
a megszegését jelentené, hangsúlyozta felszólalásában Kalmár Ferenc.
2011. október
4.-én fogadta el az Európa Tanács a 1832/2011 számú, határozatot, amely magyar
kezdeményezésre a tagállamok feladatává teszi az autonómia szavatolását. Az
erre vonatkozó módosító indítványt a magyar delegáció nevében Gaudi-Nagy Tamás és
Kalmár Ferenc terjesztette be, és meg is szerezte a kellő számú támogatást
ahhoz, hogy azt a Közgyűlés elfogadja. Az eredeti, Marina Schuster által
készített jelentés arról szólt, hogy miként lehetne tisztázni a nemzeti
szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyát. A tisztázás
célja az volt, hogy jogszerű kereteket biztosítsanak az etnikai, nemzeti
kisebbségi törekvéseknek. Az eredeti határozati javaslat azt szorgalmazta, hogy
erre, az Európa Tanács korábbi, a kisebbségvédelmi keretegyezményébe foglalt, meglehetősen
erőtlen előírások alapján törekedjenek. Ebben szó sem volt autonómiáról, és abban
a formában kétségtelen visszalépést jelentett volna a korábbi Európa Tanácsi
ajánlásokhoz viszonyítva, különös tekintettel az Andreas Gross jelentése
alapján elfogadott 2003/1334 számú határozatra. Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár
Ferenc fellépése – a magyar delegáció támogató egyetértésével, - sikerrel
akadályozta meg ezt a visszalépést, és lényegében a kisebbségi sorban élő
nemzeti közösségek önrendelkezési jogát tette a határozat elvi pillérévé.
A határozat körüli
vitában felszólalt Szabó Vilmos képviselő is, aki a
határon túli magyarok helyzetét illetően felhívta a figyelmet az anyanyelv
használatával összefüggő hátrányos megkülönböztetésre, és az önigazgatási
formák, az autonómia megvalósításának akadályozására.
Az 2011/1832 számú
határozat, a magyar képviselőknek köszönhetően vált hivatkozási alappá a
Székely Nemzeti Tanács számára az autonómiaküzdelemben.
Ez volt a
legfontosabb segítség, amelyet az elmúlt időszakban a magyar delegációtól
kaptunk. De nem fejezhetem be úgy ezt a beszédet, hogy ne tegyünk említést arról
a segítségről is, amelyet a népszavazás alkalmával nyújtottak.
Ékes József és Kelemen András képviselő urak 2007-ben, mint a Parlamenti
Közgyűlés képviselői érkeztek megfigyelőként Székelyföldre, járták az
önkéntesekkel a székely falvakat, hogy a kezdeményezés sikeréhez saját
tekintélyükkel, az Európa Tanácsban betöltött szerepükkel hozzájáruljanak.
Végül beszélnünk
kell arról a támogatásról is, amelyet a magyar delegáció nyújtott 2008 nyarán,
amikor a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét tájékoztatással, tanácsokkal,
komoly lobbi-munkával segítették kint Strasbourgban. Külön köszönet illeti érte
Sárdi Péter államtitkár urat, a diplomatát és nemzetközi jogászt, aki a magyar delegációban
a szakmai folytonosság szavatolója.
Tisztelt képviselő
urak, hölgyeim és uraim, kedves barátaink!
1848-ban, a Háromszék
ellen vonuló Puchner császári tábornok seregét a székelyek ágyútűzzel fogadták.
Gábor Áron a templomok harangjaiból öntetett ágyúkat, hogy meg tudják védeni a
szabadságot. Ma a székelyek szabadságát a jog eszközével kell kivívni, és ehhez
továbbítani kell a székelység népszavazáson is kinyilvánított akaratát Európa
és a nagyvilág minden fórumára, és érvényt kell neki szerezni. Metaforikus
képpel élve: ma az ágyúkból is harangot kell önteni, hogy összegzett hangjuk
hallható legyen az egész világon.
Ebben, a jog
eszközével folytatott küzdelemben segített nekünk az Európa
Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar delegációja. Köszönet érte. Arra kérjük,
hogy a jövőben is figyelmeztesse a Közgyűlést, Székelyföldön ma nem dörögnek az
ágyúk, de a harangok zúgnak, és azt üzenik, felkészültünk arra, hogy a
sorsunkat magunk irányítsuk.
Azt üzeni a székely harangok,
a csíksomlyói harangok zúgása: Székelyföld készen áll a területi autonómiára!
(Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjának laudációja, elhangzott Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében, 2012 március 10.-én, a Gábor Áron díj átadásakor)
